Köszönöm, hogy létezel, és utamba tévedtél,
s hogy rád találhattam, szebbet ettõl nem kérhetnék.
Rabbá tettél, s e fogság a fény az éjszakában,
mint meleg takaró, perzselõ forróság a tél zordjában.
Most, hogy megtaláltalak, minden mássá lett,
valahogy a legrútabb dolgok is megszépültek,
már nem félek, nem rettegek, mert tudom, te vagy nekem,
mégha kilométerek szakítanak is el tõled.
Akkor is érzem simogató tekinteted, féltésed,
ha elválaszt a tér, de idõnk közös, és ez a lényeg.
Mindenem, mi van, a tied is, megosztom veled,
világomban te vagy az Elsõ és Egyetlen.
Hálával tartozom, hisz csoda minden új nap.
Boldogság, e szó a lényedet takarja.