Mért nem tudsz olyan ember lenni,
kirõl érzik, becsüli anyját?
Miért kell mindig szembe menni,
semmibe venni javaslatát?
A fél életét áldozta rád!
(ám nem volt az néki áldozat)
Míg hozzá hûtlen volt jó apád,
féltõn igazgatta sorsodat!
Göndörhajú pelyhes csibeként,
csendben hallgattad intelmeit.
Mára, már pocakos medveként,
mért nõttek nagyra sérelmeid?
Felnõttként mért fájdítod lelkét?
Hozzád mindíg jó volt az anyád.
Látod még az sem veszi kedvét,
ha elfelejted nevenapját!
Dolgozik, hogy tudjon mit adni,
ha már apa nélkül nõttél fel,
õ nem akart eltaszítani!
Bánj vele több figyelmességgel!!
Mi az, mi fejedbe költözött?
A termõ föld nem csupa virág!
sokan élnek a rögök között,
tudnod kell, övék is e világ!