Nyugszik elmém, üres szegény,
De belémar újra s újra
Az üresség, s a felébredés
Emberlétem összezúzza.
Hiány éget csontjaimban,
Szívemben már nincsen hely rá.
Minden sejtem véres, tompa,
Vak idõkben mi vár még ránk?
Mélységekért dübörgök én,
Nyiss hát ajtót, dobd el fátylam!
Keserédes a szenvedés:
Hisz egy epizód még várat.