Mint évgyûrûk az öreg tölgyfa testén,
Rakódnak ránk az együtt töltött évek.
És Tõled izzik még bennem a lélek
Minden nyáron és minden téli estén.
A kurta téli napok egyre fogynak,
Kint minden baj csalódottan morog;
Még élünk, és a világ még forog,
S az együtt töltött évek szaporodnak.
Míg engem látsz, neked sosem kell félned,
És amíg Téged látlak, sose félek;
Te, életem, meghitt belsõ oka,
Te drága társ, Te csábító boszorka!
Karácsony jön, kint áll a hó bokáig:
Úgyis tudod: Szeretlek mindhalálig!