Csillagokból kiesve égbolt ívét átszelem
Szabad esésemben kigyúlok, esek szerelemben.
Eszem járása fogózkodik éj fekete fátyolában
Fogózkodom hangodban, figyelésedben...fekete szem párjában.
S úgy megállnék kapud elõtt
Hallgatag, égve a szerelemben.
Te, a lámpát elotsd
Kezeid átfogjanak, csókolj, befogadva engem.
De az esés végtelen örökkévalóság, álom
Kedves emlékektõl távolodom párom.
Utánam azért hajíts könnycseppet,virágot
Mert esésemben feledlek te áldott.
A bánat téged ne érjen, mert te is fogsz feledni
Két dologban éltünk: a halál s kit elfeledni.
Végül a csillagok közt fogunk járni, bolyongani ketten
Mint kis csillagok örökkön kéz a kézben száguldani, távolodni Csendben.