2. rész
Kicsi erdõ mellett nagy rét,
Rajta paripák futnak szét.
Rohanják az erdõ szélét,
Elérik a karám végét.
Ott jurták közt sürgölõdnek,
Jön a sámán!: ünnepelnek.
Az asszonyok sütnek fõznek,
Embereik lóra ülnek.
Gyerekek meg rohangálnak,
Mesélhetik fûnek- fának;
Õk mily szerencsével járnak:
Dobot ütnek a sámánnak.
Lovon vágtat: már látják õt.
Bolondítja az összes nõt.
Barna a haja, ruhája rõt,
Ifjú, mégis mint sámán jõ.
Fejében egy üzenet jár:
'MIt is mondott neki Árpád?
"Krím után mindenkit egybe vár!"
Csak minden törzshöz jusson már!'
A máglyás téren már csönd ül,
Neki az összes dob megdöndül,
Két fiatal fut veszettül:
Ne késsen a regölésrül.
Estét várja már az anyja,
Csabától is elszakítja.
Sámán ahogy megpillantja,
'Mit szólt Árpád?' nem is tudja.
Mese közben õt figyeli,
De Estét nem is érdekli.
Csaba olyan szép és deli,
Tekintetét meg is leli.
Hangtalanul beszélgetnek...
...Embereknagy zajjal kelnek.
'Máris vége a regének?'
'Fel sem tûnik, ha nem kérded.'
Tódul máris haza a nép,
Õk sem akarják ezt másképp.
De a sámán eléjük lép,
Csabához beszél ekképp:
Szittya vagyok, Nyék sámánja,
Torda táltos hû szolgája
Árpád vezér azt kívánja
Törzseknek legyen egy zászlója.
Erõs legény vagy te látom,
Segíthetnél, azt kívánom.
Összes törzshöz el kell jutnom,
Sok ez nekem nem vitatom.
Csaba mindezt megfogadván,
Indult lóra kapni mingyán.
Az ajtóból nézi sámán,
Gonosz vigyor ül az arcán.
***
'Megígértem el kell mennem!'
Csaba mondja esti csöndben.
A lány csak hallgat, arca könnyben.
Szeme esd: 'Maradj mellettem!'
Folyt. köv.