Üzenet 2009.
Írta: tenger Dátum: Január 02 2009 12:37:33
H
Selymes hajnalok pamlagán,
Midõn csillagok születtek,
Az égbõl végtelen mosollyal,
Angyalok nékünk küldettek.
Teljes hír
Selymes hajnalok pamlagán,
Midõn csillagok születtek,
Az égbõl végtelen mosollyal,
Angyalok nékünk küldettek.
Mi csak néztünk bambán,
Mint aki már nem is remél,
Hiába jöttek az angyalok,
Mi nem hallottuk meg a zenét!
Mert süketek nemzedéke,
Vakok leszármazottjai vagyunk,
Még mikor a jót kapjuk ezerszer,
Akkor is csak rosszat adunk!
Ne huzd a szád ember, ne huzd!
Én nem bájologni, nyálaskodni jöttem,
Mintahogy az angyalok sem egykoron,
Hanem, hogy hitnek lángját hozzam e földe!
Én nem zengek nyálaskodó szózatot,
Én nem fogom meg senki-senki kezét,
Hogy vonakodva minden földi daccal,
A nagy életkönyvbe beirhassam nevét!
Fogadod tüzem vagy sem,
Elégsz, vagy gyáván éldegélsz,
A te dolgod ember, csak tudd,
Veled mindig, egy tükör szembenéz.
Szembenéz és elszomorodik,
S újra -újra súgja halott szavadat,
És sirat téged, téged, a szerencsétlent,
Ki nem ismerted fel e tükörben magadat.
Én is siratlak téged, ki messze jársz,
S leborulva szívvel imádkozom Érted,
Hogy te is, te is hazatalálj, haza,
Oda hol a fények végre az Égig érnek!