Kõ alól bújva
Írta: gosivali Dátum: Január 02 2009 17:16:56
Gy
Kõ alól bújik egy gyenge fácska,
félénken megremeg, csodálkozik.
Ámulva néz a fénylõ világra,
fatönkhöz hajolva kapaszkodik.
Teljes hír
Kõ alól bújik egy gyenge fácska,
félénken megremeg, csodálkozik.
Ámulva néz a fénylõ világra,
fatönkhöz hajolva kapaszkodik.
Nem sejti még, hogy magányos, árva.
Fatönk-anyja már régóta halott.
Hiába vágyna a fény csókjára,
s hogy átöleljék óvó ág-karok.
Hajtása gyenge. Riadtan rebben
szellõ dalára, míg egy kis levél
szárnyait bontva nyílik éppr17; széjjel,
s halk rezzenéssel víg táncra kél.
Ámul a fácska, s bánatát rejtve
nyújtózik büszkén az ég felé,
s a kicsiny levélre párát lehelve
fohászát susogja: esõt remél.
Könnyekre vágyik, de fél gyökérrel
is kapaszkodik a napfény elé,
levelet érlel ágán, s gyengéden
árnyékot borít a fatönk fölé.
(Édesapám emlékére, égi születésnapján, 2009.01.02.)