Igazgyöngyökként gurulnak a szavak,
Hatalmas erejükkel ledöntenek falakat,
Felszárítják a hiába siratott könnyeket,
Megnyitják a szívben a csukott ajtókat,
Elûzik a mögöttem sündörgõ magányt,
És én kagylóként õrzöm e gyöngyöket.
Igazgyöngyökként gurulnak a szavak,
Elmenekülnek a múltbéli borús árnyak,
S a lelkem hosszú idõ után álmodni mer.
Ezer melegével hívogat újra a napsugár,
Eljött két szívben a tavasz a tél derekán.
Féltett kincsként õrzöm angyali szíved.