VÁGYAK LABIRINTUSA 2/1
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Augusztus 06 2007 04:50:52
Kis palota, márványtermei,
magasztalt lét,
Teljes hír
II. szín
IV. ének
Varázslatos hely, kerti szök?kút, s virágmez?,
Pázsit, s kanyargó kavicsút, kígyóként tekerg?.
Kis palota, márványtermei, magasztalt lét,
S eldugva egy m?terem, mi rejti m?vészét.
Folyosón sorakozó szobrok, szürke árnyak,
Kínjai, s varázsa, e szép világnak.
Másik oldal képtár, színek fura kavalkádja,
Marcona vitéz, esett sz?z, s urunk reverendája.
Fejünk felett, mennyezeten, mily képcsoda,
Angyalok, s glóriával Sz?z Mária, Magdolna.
Grófok s nék, arany s gazdagság, pompa,
Egy sarokban eldugva m?vészünk, festett önnön maga.
Mily káprázat, mely kedvem emel egekig,
Mid?n apám vezet mester elé, pezsg? vérem felszökik.
"-Hát m?vészuram, ? az, egyetlen csodás virágszálam,
Tündérem, kit elhaló anyja, emlékként hagyott nálam."
"Mit álmodok, árnyak, fény s színek harmóniáját,
Látom, e szép arcot, pírját, s két szem ragyogását.
Telt ajkak csókot súgó vágyát, izzó könnycseppet,
S leomló ébenfekete, varázslatos hajfürtöket."
Ecsetvonások, s szökell? vonalak, cirógató ívek,
Térben táguló világ, arc születik, mint kisgyermek.
Felszabadult mosoly, s szem csillogó sugara,
Tükörképe arcnak, vágyaknak otthona.
Nap-nap után, mesterünk alkot, hétre hét,
Keveri színeit, vonást símogat, arc élét.
Kibontakozó portré, nemesi tükör, mosolytánc,
Ékként varázsol vászonra, ártatlan madárkát.
"Látom a kis fitos orrot, s finom mosolyívet,
S érzem, t?zként ég?, izzó léted.
Figyelmem, nem csak orcádra, de másra is rátéved,
Szép testnek, képem otthont adna, Akt néven."
Mid?n m?vészem, arcom simogatja ecsettel képpé,
Halvány mosoly csüng ajkán, szól hozzám hangja ércén.
"-Szép leány, tested örökítem képembe zárva,
Jöjj! Kérlek, nézd! Szívem hozod lázba."
"Mily hamvas test, mely balzsam, fájó ujjaimra,
Hagy fejtsem le ruhád, hajzuhatagod, majd kebleid eltakarja.
Kivillanó rózsabimbó, mely tested kéjes éke,
T?zként ragyogja be majd, az egész képet."
"-Csikland engem, m?vész újjad, vágyak otthona,
Izzó csókod hevít lényem, légy lelkem mámora.
Érzelmem korbácsold, s ajkad égesse testem,
Vad vágyaim, kérlek türelmetlen, kielégítsed!"
"Ajkad lángoló csókja, t?zben ég? testem ajkát érint,
S mily fájdalmas, gyönyör hajt, vágyak küszöbéig;
Ölelésed, s ujjaid cirógató símogatása,
Mint ecset nesze vásznon, létem borzongása."
"Vérem, mint tüzel? szuka, hímet várva,
Forró ölelések, s két test, egymásba bogozása;
Ámor nyila hatol, szívembe zárt vessz?,
Okoz egekig emel? gyönyört, mily észtveszt?!"
"Lüktet? véred, tenger csobbanó hulláma,
Mi partot simít, s szívemet hosszasan átjárja.
Vágyaim labirintusa, ifjak s h? szeret?k,
Mind kívánom egyre jobban, mindegyik, ?k!"
Szerelmi vajúdás vége, s m?vész ecsetje,
Mi utolsó simítás, hölgye, n?i erd?s?reje.
"Legyek lápon tündérrózsa, mi kelyhe epedve hív,
Óh Mester! Eljönnék máskor is, megnézni képeid!"
"Viszont szeretném szíved, újra megérinteni,
Szeret?mmé lennél, vad vágyaim szelídíteni.
Buja vágyam tested csókját kíván, újra és újra,
Szerettként máskor is vár, s nyílik néked, házam kapuja."
Párás forró reggel, nap, vakítón szembe szúr,
Mid?n látóhatáron kél, s hold enyész, fakul.
Morajló tenger, hullám paskol, simogat kavicsot,
Fodra, csendes kék víz, mos partot.
Sétám céltalan, fürdetem arcom nap fényében,
Apám ismer?si, kik szembe j?nek, arcuk, megvetések.
Hallom suttogó szavaik, köszöntésük helyett,
"-Nézd, itt e becstelen, parázna lélek, ...kurva lett!"
"Becstelenít házasság szentélyét, m?vész urunk,
Dobva kéjes testét, megrontva nemesi udvarunk;
Parázna kéjsóvár, lelke sötét mindenható,
Megszállta boszorkányvér, gonosz, s áruló!"
"Szemei igéznek, minden ifjút, férfit,
Kik b?sz állatként hágják, mocskos vérit.
Kéjelg? vére, tüzel szenvedélyt, hamisat,
S lobbant lángra, öreg férfiban is, hamvadó parazsat!"
"-Léte t?z, t?zre való, boszorkány átka,
Hogy örökké húnyjon ki, szeme ragyogása!"
"-Szikkadjon könnye, s hamvadjon el parazsa,
Ne nyíljon ki többé, liliom kelyhe, s lelke udvara!"
20061212
Lilien De La Cruise
Minden jog fenntartva!