Fekszem szobámban
kissé dideregve,
vöröslõ függönyök
mély redõi tükrözik
nyugtalan álmom képeit.
Megyek...
Gyakran...
úttalan-utakon
Keresve
eperfák tündöklõ kontyait...
Kutatom
Sokszor
azt sem tudom mit...
De jó,hogy mellettem lépdel
fiatalságom tértölelõ képzelete!
Akkor még mertem
Álmodni,
'mit most
lehet...tagadnék...
érintések nyomomban lépkednek
-el ne tévedjek-
elkisérnek mind...
pedig a vakító fényben
- életem keretben -
feldereng mindenütt,
házak falán
ereszek tövében
egy mosolyban, minden kérdésben...
minden színben, feketén-fehéren...
Szerelmek suttognak bennem
betakarnak selymes fogadalmak,
elengedett kezek szorítanak
elhagyott világok,-tovatûnõ szavak...
Lassan megértem
miért ül arcomra múltam tekintete,
miért nyúlnak az árnyak
az ég fölé...a csendbe!
Jó...jó nekem ez a kóborlás...
csilingelnek bennem régi ünnepek,
minden nap, 'mi feldereng
tengerként morajlik bennem...
Majd a csend...
Újra
függönyöm mély árkaiban lapult,
ringatom bölcsõm tovább
elõttem...
lassan elfogy az út...