Állok a sötétben s elõre bámulok,
A játszadozó árnyakon ámulok.
Mi is ez, mi történik most velem?
Kifogyott a zseblámpámból az elem!
Most valahogy nem érzek semmit,
Nem is mondok én mást, csak ennyit.
Nem érzek magam mellett senki mást,
Csak úgy suhog a rbarátokonr1; a forgatott palást.
Ma nem hallatszanak a számból a szavak,
Érzem megint itt vannak körülöttem a falak.
Egyedül érzem magam nincs itt senki,
Vagy csak én nem látok a faltól semmit?
Mivel nem tudok ma beszélni senkivel,
Ezért beszélek inkább mindenkivel!!