Szépen szállnak a hópelyhek,
Szinte csak lebegnek,
Olyan lassan hullnak alá,
Mintha lifteznének.
Egyik nagyobb csillagpehely,
A párkányra leül.
Kristályos szép vékony teste,
Ott lágyan elterül.
Mellérepül még egy pehely,
Az is odafekszik,
Majd egyre több fehér szemcse,
Párnává növekszik.
A táj is kezd fehéredni,
Vártuk ezt a napot,
Domboldalunk az idén is,
Végre dunnát kapott.