Csendben oson a félénk vágy,
Nem tudja, menjen-e tovább,
Gondolkodik, és hátra fordul,
Olyan hívogató a tépett múlt.
Csábítja vissza sok régi emlék,
Mindaz, ami valaha volt szép,
De a szívébe szúr néma bánat,
Elmúlt már az édes varázslat.
Mégis elindul az ismeretlenbe,
Megigézte egy szempár fénye,
Új értelmet adott üres életének,
Visszatértek a színek, a fények.
Reszketve oson a félénk vágy,
Hogy helyes-e az út, amin jár,
Nem tudhatja, de mennie kell,
Várja, hívja a tiszta szerelem.