Három utazó átszeli a Földet.
A gyönyörû Nap a rettentõ Fagy
S a Szél, mert õ is nagy.
Az egyik ád életet
A másik halált gyújt
A harmadik labdarózsával játszott, s ráfújt.
Mind hárman találkoznak egy vidámsággal
Napbarnított arccal
Duzzadt edzett mellekkel, szélkönnyû alkattal...egy lánnyal.
Megszólalnak:hármunk közül választhatsz
Menyasszony lehetsz már...
Melyikünk legyen néked a pár?
A gyönyörben játszó Hun leány mosolyban válaszol:
Gyors vagyok mint a szél,
A Szelet akarom ágyasul.
Hogyan? Én ki a világ világossága vagyok
Elutasítasz, jaj megbánod
Olthatatlan tüzemmel felperzselem lényedet, és megátkoz.
Hallgatásban nagy, megszólal a Fagy:
Tõlem is távolodsz?
Nem baj, télire a szíved fagyasztva lesz és üres doboz.
Nem érdekel engem tüzed, kedves Nap
Majd a Szél hûsiti arcomat,
És te sem érdekelsz Fagy
Tél közepén a Szél elfuj,igy arcomra nem hat.