Sóhajt a nyár, ha hallja sóhajod,
A fû remeg, ha lábad ráteszed,
Világot épít a szívdobbanásod,
Gyönyört csillámlik tündöklõ Szemed.
Mikor felizzunk, bolygó végtelenként
Születnek bennünk a csillagködök,
Lélektestünkbõl forró látomásként
Cikáznak szerte a szent örömök.
Testünk a föld, lelkünk a mérhetetlen,
Míg percek fogynak, évek hullanak,
Öröklétet találnak szent szavak,
Amíg a vérem zúg, a szívem dobban,
Szeretlek, Kedves, percrõl percre jobban.
1991. június 26.