Ha megmarad az eszed
Mikor a többieké elvész...
Ha van, Te tudod
Nyomása alatt oly nehéz.
Higyjél magadban
Mások mikor önhitüket elveszítik
Bocsájts meg nekik, ne légy haraggal.
Kételkedésük emberi, hitetlen Tamásként.
Ha a várakozásban Te
Nem fáradsz el lányom
S az üres hazugságok
Nem rendítik gondolatod tisztását
Mások gyûlölete, arcodat vágják
Légy önmagad, boszúságod ne lássák.
A kétszínûség maszkja arcodat ne fedje
Hited szent, vagy bölcs... repüljön szét.
És az álom, légy úr rajta
Próbálkozz magasra jutni.
Ha le is esel, a hallgatás egy erény.
És ha képes vagy még arra
Gondolkodásod a szív, az ideg
Szolgáljon még téged
Erõd felett, abban a törékeny kis testben.
Akaratod legyen, és csak nõjön
Mert ha egyenes vagy
Sebesülés nem érhet...
Így, a Földet virágoztasd
Emberként én gyermekem.