egy rmûhelygyakorlatrar1; készült, vers és próza-változatban is.
Az összes alant felsorolt hívó szót használni kellett:
1. Kezit csókolom, pernahajder, franciakulcs, jelzõlámpa, ebéd, hatlövetû, atomfizika
2. Nem lehet(ett) benne párbeszéd, ám a szereplõknek meg kell(ett) szólalniuk
3. Az alábbi szavak nem szerepelhetn(t)ek benne, de kötelezõen szerepelnie kell(ett) valamely szinonímájuknak:
csökönyös, csikk, lekötelez, ronda, vedlik
alkalmazott szinonímák: konok, cigarettavég, hálából, csúf, hámlik
a központozás elhagyása tudatos)
1./
Árva fiú balladája
mint hatlövetû fegyver
hirtelen
mered ránk néha
jeges hidegen
egy-egy váratlan emlék
akár a nem várt
kéretlen hívatlan
idegen vendég
a nyurga kamasz is
ki - kezit csókolom! - köszönt
a liftben még nemrég
lám õ az a srácr30;
- jutott eszembe róla hirtelen
a régi fájó emlékr30;
r30;lám te vagy az hát
ki sohasem ölelte át még anyját
s már hiába is tennédr30;
és csupán néhány könnyes emlék
ad számodra reményt
hogy néha megláthasd még
rég porrá vált
részeg-csavargó
pernahajder apád
kinek földi küldetése
számodra nagyobb talány
mint elmélkedni az atomfizikán
és megfejteni a titkot
nagyobb próbatétel talán
mint franciakulccsal bíbelõdni
az ódon gyár sötét rideg udvarán
hajnalok hajnalán
vagy míg vársz
hogy a jelzõlámpa pirosra vált
s a zebrán megint vénült anyád
a rongyos nõ halad sietve át
kinek kékes arca csak ismerõs ma már
de így is szép még
az ölelés
az emlék
hogy már feslett
a nõ
és fagytól kosztól hámlik
és részeg volt megint nemrég
és áthalad a nõ a zebrán futva sietve
hogy a langyos ebéd még átmelegítse
vénen sem konok
csúf megvénült ebét
ki egy téli éjen csapódott melléje
egy lerágott csontért hálából
örökre hozzá szegõdve
már sok-sok éve
egy halk karácsony-éjjel
mikor egy csillag gyúlt ki éppen
a keleti égen
és angyal szállt fennen
halkan szépen
karácsony volt
és himnusz szólt földön égen
a kutya halkan sírt: segíts élnem
s az asszony csontot kotort elõ serényen
fagyott arcát a kutya melegre nyalta
és boldogan hajoltak kacagva együtt arra
hol a csupasz földet
a havas jeges hófehér paplan betakarta
s egy eldobott cigarettavég
mint a mécses
addig égett
míg a tél leple õket
egymást ölelve
hó-fehérrel
álomba
lehelte
azóta
hû társai egymásnak
a kutya s a nõ
talán örökrer30;
2./
Emlék
(naplójegyzet)
mint hatlövetû fegyver hirtelen mered ránk néha jeges hidegen egy-egy váratlan emlék akár a nem várt kéretlen hívatlan idegen vendég
a nyurga kamasz is ki - kezit csókolom! - köszönt a liftben még nemrég
r30; lám õ az a srácr30;jutott eszembe róla hirtelen a régi fájó emlékr30;
r30; lám te vagy az hát ki sohasem ölelte át még anyját s már hiába is tennédr30;és csupán néhány könnyes emlék ad számodra reményt hogy néha megláthasd még rég porrá vált részeg csavargó pernahajder apád kinek földi küldetése számodra nagyobb talány mint elmélkedni az atomfizikán és megfejteni a titkot nagyobb próbatétel talán mint franciakulccsal bíbelõdni az ódon gyár sötét rideg udvarán hajnalok hajnalán
r30;vagy míg a jelzõlámpa pirosra vált s a zebrán megint vénült anyád a rongyos nõ halad sietve át kinek kékes arca csak ismerõs ma már de így is szép még az ölelés
az emlék hogy már feslett a nõ és fagytól kosztól hámlik és részeg volt megint nemrég
és áthalad a nõ a zebrán futva sietve hogy a langyos ebéd még átmelegítse vénen sem konok csúf megvénült ebét ki egy téli éjen csapódott melléje egy lerágott csontért hálából örökre hozzá szegõdve már sok-sok éve egy halk karácsony-éjjel mikor egy csillag gyúlt ki éppen a keleti égen és angyal szállt fennen halkan szépen
karácsony volt és himnusz szólt földön égen a kutya halkan sírt: segíts élnem s az asszony csontot kotort elõ serényen fagyott arcát a kutya melegre nyalta és boldogan hajoltak kacagva együtt arra hol a csupasz földet a havas jeges hófehér paplan betakarta
s egy eldobott cigarettavég mint a mécses addig égett míg a tél leple õket egymást ölelve hó-fehérrel álomba lehelte
azóta hû társai egymásnak a kutya s a nõ
talán örökrer30;
***