hull a hó hullára véres
gyalázat
hull hull hulla hullára haláli
vaklárma
nem mesebeli álom
lelkek lelkes-vad-tánca
perdít-fordít testeket
ûzve-kergetve
pajkosan
a vak és a lárma-lelkek
nászba csavarodnak
s tort ülnek hullahegyek
felett
s már hiába siratják
gyászba csomagolt
hüvelyeiket
egysíkon társakra
ha találnak
nem ismétlik
szüntelen
VAKLÁRMA
csak a porszemek
csapnak vádlón
a lelkek arcába...
'sárhelyi porfészek, az Úr 2007. esztelenségének augusztustalan havának
tizenötödikét már-már elhagyó-meghazudtuló napján, de még nem 16-án!