nekem csak ez maradt
rég kitépte már az élet a lapokat
egyetlen barátom, szeretõ hitvesem
ez a perc, óriás világ
és szabad még annak hiszem
ezt nem veheti senki
ez én vagyok:
magamnak tõlem
és hogy mennyit ér?
dönt majd a sor- a végzet
hogy kellek-e
vagy
öljenek meg...
Spártába már egy percet sem
mikor születtem
legalább öltek volna meg
ezt most itt hagyom, bár kérdem én
kinek?
nekem nincs pénzem
nincsen négykerekû ütközõm
nincsen palotám
nincsen ezer szeretõm
díjam, érmem
kitüntetés szívem fölött
mert tucatra öltem
bárkit, bármiért
bárhol, bármiért...
...
nekem csak ez van
egy kéz, egy toll, egy elme
ha ez nem elég
én sem vagyok...
nem élek soha
sehol