... ha mezítláb, sebzett lábbal
tisztítom elõled a mocskot, sarat,
Ünnepi ingem eléd terítem,
hogy puhán, bársonyosan haladj.
Vérem pirosával gyönyörrel színezem
bágyadt, sápadt orcádat,
csak lássam az örömed,
mit színe, fénye átad.
Kit érdekel, ha szánalmasan
térdelek elõtted
csak tedd rám kezed,
hogy kellemdúsan pihenjen.
Boldoggá tesz, ha senyvedve
robotolok napszámra,
ha azzal rangot adhatok
lelkednek és küllemednek,
királyi pompával.
Az sem baj, ha megroggyanok
étlen-szomjan, csak legyen erõm
a világ szennyét tõled
messze, távol tartsam!
Véres verejtékem gazdagon fizeti
tengernyi kínom és szenvedésem:
add szemed bíztató fényét,
mosolyod bájos varázsát
hadd õrizzem örökre, kedvesem.