Nem mondhattam el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek,
Tudják meg, akik bíztattak,
Azok is, kik meg sem hallgattak,
Irigykedtek, avagy rosszallón szóltak:
Teljesült, amire fél éve vágyom,
Valóság lett dédelgetett álmom,
Magam mögött hagyva lidércet
Éltem boldogabb jelenét létemnek,
Bár az út nehéz, mit majd járnom kell.
Magamba zárom az éj csodáját,
Megõrzöm szívének bús titkát,
Ölelését, csókjait és érintését,
Nem hallom meg a világ intését,
Remélem, mindig érezni fogom lelkét.
Nem mondhattam el senkinek,
Elmondtam hát mindenkinek,
Talán megértetek, de ha nem,
Szép lelketekre nehogy vegyétek,
Mert ezt talán csak õ érti és én értem.