Anyám, a szád egy hallgatag seb
A vég felé mindig földdel szórva.
Apám sírhelyét is csókoddal áldottad
Áldását a szád csak szórta.
Oly rövid idõt töltött õ e Földön
S az évek azért repültek.
Mostan mikor Anyám hátad görnyedt,
Ki emeli a sírhelyet
Száraz szádnak, csókra?