Németi Csaba: Vándor 2 :Az örök vándor
Egy Föld nevü Planétán élek.
S vándor vagyok az égen.
Útjaim elvesznek a végtelenben,
mégis megyek,s az elérhetetlen célt
elérhetõnek hiszem.
Ha megpihenek!
Könnyel,nevetéssel puhitott kenyeret eszek.
Új utak,új emlékek gazdagítanak.
Rám telepednek!
Hordom õket,s van egy pillanat,mikor minden
emlék,tapasztalat
semmivé válik.
A puszta lét,az értelem,
egyetlen ponttá zsugorodik!
S felszívja egy hideg,sötét óceán,
de a vándor megy tovább.
Útjait újra járja!