FÉNYTÖRÉS...
Írta: szoszircsi Dátum: Január 12 2009 10:54:14
Gy
Kitakart hajnalomra bukik a Nap,
vöröslõ lángja most oly' sápadt,
Teljes hír
Kék csillagokon késõre jár az idõ,
csendemet megfojtják a zajok,
szent-békém mozzanatlan,
mint ikonok a falon...
Kavics vagyok
égig érõ hegy támasza...
borul rám fák sárgás avara,
mesét dajkálok hallgatag napoknak,
szemhéjam üres tulipánkehelyként
záródik mélyre.
Átsegítsz most arcok-terén,
fogod kezem...ahogy kapaszkodom,
kisétáltál életembõl,
mitõl sebezhetõ lettem,
mint hófehér vászon
egy ecset érintése elõtt...
Kitakart hajnalomra bukik a Nap,
vöröslõ lángja most oly' sápadt,
ezüst cseppek hullnak rám
sûrû-fekete sorban...fáradt vagyok
gyászom hatalmas üresség...
bõröm rozsdás pergament
szél horga hasít belé,
mint szívembe,-már nem vagy...
zajos némaság
ahogy beszélünk létezések határán....
Számban omladozik a valóság
fogamnak támaszkodik egy szó
ki kellene mondanom!
szólít agyamban egy hang...
csodálkozó egyszerûségem
hófehér angyal...
csak a múlt fáj
amint testemre nehezül képe!
átkarolja szemem tavát az ég,
sóvárgó percek lassú szívverése
lükteti vérem folyóját,
az esték szépen összeborulnak
s mint könyvek szakadt lapjai
hasadnak ki az idõbõl...