Miért nem válsz már köddé, mint mások?
Szívembõl csak foszlik a lényed.
Miért fojtogatnak messzirõl jött álmok?
Lelkemmel haldoklik éltetõ emléked.
Ne múlj el, csak szûnj meg nekem,
Mondd, miért mint kínt érezlek?
Ne törd ketté kért életem,
S bocsáss meg, mert most számûzlek.
Letörlöm arcod lelkem ablakáról,
Mint párát, hogy tisztábban lássak.
Kizokogom magam a bánatból,
Széttépve belõled szõtt fátylam.