M
Rád gondolok New York pompájában,
felhõkarcolók árnyékában,
egy messzi, távoli világban.
Rád gondolok édes szülõhazám,
könnyel telik mindkét szemem.
De nagy árat fizettem már érted,
magam marcangolva, emésztve.
Más az élet e bizarr világban,
gazdagok, nyomorgók paradicsomában.
Mily messze vagy drága szülõhazám!
De hiányoztok hazai nóták, barátok,
sírva, sóhajtva gondolok reátok.
Drága kicsi hazám, szívem érted lüktet,
nélküled színtelen és üres minden,
honvágyam utánad örökké büntet.
Szülõhazám, a te fiad vagyok,
szívemben a te neved ragyog.
Legyen bár sorsom, végzetem, halálom:
magyar vagyok, amíg élek e világon!