SÓHAJT LÁTTAM
Sóhajt láttam szállni az égen
Egy hosszúkás léggömbben éppen.
Lassan vitte a lég az éjben,
Majdnem felakadt a fahegyében.
Látszat volt az egész csak
Magasan szállt, mint a gólya,
Talán nem is volt neki csókja.
Lelkemet küldtem utána,
De eltûnt az éji homályban.
Százszor néztem utána, hátha
Egyszer eljön újra az árva.
Tudom már minden hiába.
ZETA