"Tegnap összetört egy álom,
Lassan megszokom, de mégis fáj."
(Pierrot)
Zs.-nek utoljára
Kettétörted bennem a szerelmet,
Szavaiddal széttiportad a vágyat,
Most már nincs, akinek hihetnék,
Nem születhet bennem több álom.
Újjáteremtettél minden érintéssel,
Feledtetted a múlt minden kínját,
A halálos tõrt mégis belém döfted,
Megöltél, miközben mosolyogtál.
Én is nevettem, mintha nem fájna,
De tudtam, ma este utoljára öleltél,
Szívem ajtaját míves lakatra zártam,
És érzem, betakar mindörökre a tél,
Nem jöhet el többé életembe tavasz,
Csak emlékeket fúj már az õszi szél.