A három ifjú története
Írta: lnpeters Dátum: Január 15 2009 08:48:37
Z
Van egy arámi mondás, ismered ?
Úgy van: mené, mené, teqel u-párszin.
Minára sékel, aztán már csak párszu.
Teljes hír
MILKÁ (késõbb En-nigaldi-Nanna) monológja
(Részlet a Babilon címû drámából)
Van egy arámi mondás, ismered ?
Úgy van: mené, mené, teqel u-párszin.
Minára sékel, aztán már csak párszu.
Egy gazdag embernek három fia
Bíróra bízták, ossza köztük el
Halott apjuknak ingóságait.
Megfogtak minden kincset jámborul,
S letették azt a törvényszék kezébe.
Akkor még megvolt ám minden mina,
Mikor letették. Míg õk várakoztak,
A bíró akkurátusan kimérte
A törvény részét jó vastag marokkal.
Aztán méltányossági alapon
Elvett magának jó néhány minát:
Ne fáradozzon étlen-szomjan ingyen.
A törvényszolgák és az õrök is
Kaptak bizony sápot, de nem sokat.
Késõbb a helytartó is arra jött,
S a jó bíró tüstént belátta, hogy
Ezer mina feltétlen jár neki.
Ekkor nem is volt hátra más, csupán
Le kellett vonni még némi adót
Királynak, köznek, templomoknak. Végül
Minden minából egy sékel maradt
A három ifjú közt elosztani.
Azaz nem több, csupán egy hatvanad.
De nincs még vége a dolognak ! Ekkor
Írásba kellett tenni az ügyet,
Nehogy késõbb vitára ok legyen.
Jött hát az írnok. Csak természetes,
Hogy ingyen õ sem dolgozik. Tehát
Illendõ részt levett magának õ is,
S mert nem volt oly nagy úr, és oly merész,
Mint: bíránk: õ csupán egy harmadot.
Minden minából így maradt egy párszu:
Egy hatvanadának két harmada.
A három ifjú búsan ment haza:
Számolva, mérve, osztva egy mina
Egy párszut ért csupán a jámboroknak.