Sejtelem
Írta: Zsu Dátum: Január 15 2009 08:50:03
Z
Attól félek, az ölelésben
kihamvadnak a fények.
Teljes hír
Ne húnyj ki, ne múlj el,
szikráztasd föl bennem a csodák világát!
Minden termen táncoljunk végig
pengeélen
s hozd magaddal a fény jelét,
hogy a kapukat kitárják.
Ne fuss el, ne bújj el,
vagy ha mégis, vegyülj a füstbe,
szivárogj be minden résen,
s mutasd jeled,
hogy szomorú, szép, magányos lényed
vajon ki küldte.
Vagy akár ne mutasd a jelet sem.
hadd jöjjek rá magam:
te vagy, kit kerestem.
Attól félek, az ölelésben
kihamvadnak a fények.
Maradj szomorú titkom,
kamaszos, szégyellt sejtelme a vérnek.
Összefûz, vagy elválaszt a világ,
mely közöttünk feszül?
Sejtelem, tedd tisztává a vágyat,
hogy végül elérjem:
Isten és ember megkönyörül.
Ne húnyj ki, ne múlj el,
neveld föl és bontsd ki bennem
a csodák világát!
Szívemben lüktetõ kristály,
fagyott testemben
kõbe zárt imádság.
Ami most fojtott suttogás,
szól majd, mint csendülõ ének.
Maradj még titokban,
kamaszos, szégyellt
sejtelme a vérnek.