Húsz év múlva
Írta: SL Dátum: Január 15 2009 17:15:11
M
részegen a magánytól,
ki már ismeretlen ismerõsként
emel kalapot elõttem.
fekszem összetörten.
Teljes hír
Reményekkel teli ragyogó szemek
tekintettek rám mindig.
család, barátok, szeretõk szeretettel teli
mosolya és mégsem kaptak
semmit.
semmit.
nem tudom hol ronthattam el
de talán, talán még nem késõ.
rémképek:
húsz év múlva
omladozó vakolat alatt
a számba nem jut már finom falat,
s az ízek emléke fojtogató
ködként telepszik rám.
téli éjszakán
a hideg halál fest arcomra bõrpírt.
magam vagyok.
egyedül.
egyedül.
részegen a magánytól,
ki már ismeretlen ismerõsként
emel kalapot elõttem.
fekszem összetörten.
valaha fogták a kezem,
emlékszem.
emlékszem.
az emlékképek éles szilánkként
hasítják elmém.
gyertya. fehér. oly fehér akár a csont.
lángjában megszületett,
és elhaló
gondolatok.
gondolatok.
olyanok akár a sebzett,
bicegõ alakok.
álmok melyeket a jövõmnek láttam,
de egyik sem így végzõdött.
eltûntek ezek lassan, elballagtak,
vissza se néztek,
és most halott jövõmmel
karöltve ballagunk a
semmibe.