IDÕ SZAVA
Sír a vágyam és a lelkem
Talán már én nem is élek.
Elmentél te messze tõlem
Pedig oly sok szépet szõttem,
Mert azt hittem te is szeretsz,
Hogy örökké velem lehetsz.
Ahogy mentél vágyam is ment,
Úgy éreztem én odabent.
Egyszer talán te is érzed
Hogy mit tettél mostan vélem.
Sír a lelkem, mint a nóta,
Nem állok már veled szóba.
Szívem húrja kettészakadt
Egybe csak a vonó maradt.
Hegedûben húrt cserélnek
Úgy játszanak a zenészek.
Szívem talán kiheveri,
De a lelkem mindig érzi.
Benne él a húr emléke,
Mint a vágy a szép zenébe.
Idõ szava lelkem húrja
Néha visszatér a múltba.
Mindig az a csillag legszebb
Amely hozzám legközelebb.
Régi csillag elhalványul,
A régi vágy az is elmúl.
ZETA