Csak mi...
Írta: krisztina Dátum: Augusztus 07 2007 05:11:46
Belecsöppentem életedbe hirtelen
az ember tétova, nem tudja, mit tegyen
Teljes hír
Mond mit érek én, mikor semmim nincsen
két gyermekem van, ?k minden kincsem.
Mikor megszülettek, csiszolatlan ékkövek voltak
melyet két kezem, gyémánttá csiszoltak.
Mára már több akarok lenni
valami mást, még szebbet tenni.
H?séges társ, jó anya maradni
a családomnak, mindent megadni.
Tudom! - kicsit elkéstem, megvártál
bánatodról csendben, belülr?l kiabáltál.
Elcsukló hangod, nem hallotta senki
Akarlak! - téged is boldoggá tenni.
Elmondhasd, igen! - sokat érek neked
élni akarsz velünk, küzdeni veled.
Egy szebb jöv?ért, új életért
s a magány, mi ?zött, véget ért.
Belecsöppentem életedbe hirtelen
az ember tétova, nem tudja, mit tegyen
én, vagyok és két gyermekem
n? a felel?sség, gond, hirtelen.
N? a boldogság is, leveszem terhedet
minden bánatod, mi nyomja lelkedet.
Dacolva gondokkal, bánattal
élni együtt, örök vágyakkal.
Nagy Krisztina Pécs, 2006. 08. 02.