Hisz engem a fájdalom szült:
Hazugság gyümölcse lettem,
Sárba dobtak, ha szerettem,
S lám, csak én sírok felettem.
Lettem félelmek gyermeke,
Kit megtagad szerelmese.
Életlángom hamu-fedte parázs,
Fekete arcomon a mosolygás.
Minden sejtem megnyugvásért sikolt,
Feledjetek úgy, mint ki sose volt.
Kézen fognak mégis angyalszárnyú erõk,
Csak súgná meg célját bennem a teremtõ...