Itt voltál velem mindig,
De most végre megtaláltalak.
Az eltelt évek igazolják
Jól teszem, hogy téged választalak.
Nem is lehetne máshogy
Hisz sorsomat szívem diktálja.
Kérlek légy hû társam
S nem lesz, ki utunk állja.
Voltam én, és voltál te.
Kerestük a jót, a szépet,
Majd egymásban,
Megleltük a teljességet.
Ketten egyek voltunk
De, néha mégis külön.
Bántottalak, bántottál;
Többet nem teszem, esküszöm!
Ha olykor rosszat tettem,
Vagy azt, hogy nagyon szeretlek
Nem éreztettem Veled,
Csak saját gyengeségem miatt lehet.
Családom tagja lettél, s engem
Befogadott a te otthonod.
Bárhol lesz a közös hajlék
Melletted érzem, otthon vagyok.
Annyi közös este után
Most is kettõnkre ragyog a Hold.
Én már nem emlékszem,
Lassan te is felejted, mi rossz volt.
Mert le ne tagadjuk:
Két ember, két lélek,
Együtt csak úgy nem élhet.
Vitáinkból a közös megoldások
Hozták el a boldogságot.
Szerelmem immár a Tiéd végleg.
Ne kérdezd miért, fogadd el kérlek.
Ha mégis megkérdezed
Válaszom csak egy lehet:
Szívedhez szerelmes szívet teszek,
És igen, örökre a hitvesed leszek!
(Súgott: B. Eszter)