2.
Vágyak völgyében csillog már a harmat,
Rózsát a fény a Nap hevére tár,
Huncut tövében vágy virága sarjad,
Kelyhének mélyén csók tüzére vár.
Add szirmodat, mert kéjre szomjazom,
Add szirmod, mert hiánya fáj nagyon.
Testem a vágyam lüktetõ adósa:
Megcsókolom, hiába fél a rózsa.
Forrás fakadhat, szikla meghasadhat,
A Hold, a Nap mehet, vagy elmaradhat,
Ha kéjes kínban felsikolt az égre,
Csak akkor lesz a forró csóknak vége.
Akartál, elvettél: tiéd a vérem,
Most itt vagyok, és nincs többé szemérem!
1991. július 4.