Jeges tejet nyeltem egy reggel,
s ezzel kedvem el es csesztem.
Szervem, mellyel nyelek veres lett.
s nem cseppet berekedt.
Emberem erre megfelelt,
Kedves nejem, e jelenbe
velem nem nyelvelsz!
Ez esetben nem perlekedsz
velem egy cseppet sem,
s lesz nekem nem keves
percekre e helyen csend.
Rengeteget ellenkezett,
s emelett persze nevetett!
Nevetett, de megszeretett,
kerevetre lefektetett.
Meleg cserjelevel leveket
nyeletett velem, melyekkel
szemeket kellett bevennem.
Leplekbe rendesen betekergetett
keveset mellettem elheveredett,
s engedte szememnek nehez legyen,
s szenderedjek rendesen el.
El es szenderedtem nem keveset,
teljesen ezernegyvenegy percet.
S melyre felkeltem, rendbe lettem,
emberemet meg es szeretgettem!