Ködbõl, jégbõl szõttünk fátylat,
Hogy sorsunkra ráborítsuk,
S mily mélységbe lelkek látnak,
Oly nagyra nõtt távolságuk.
Ismertségünk inkognitó,
Emlékezetünk feledés,
Különlétünk illúzió,
Forró csönd a felismerés.
Lélegzünk csak céltalanul,
Elpusztít minket a látszat,
Érzésem mind titokba hull,
Találok mást, kivel játszak.