Néha úgy érzem, sikítanom kell...
Írta: Fenan Dátum: Január 20 2009 12:44:10
Gy
Fényt akarok! És színt! Látni ezüst-szemmel
Az égen hintázó színes füst-virágot;
Teljes hír
Néha úgy érzem, sikítanom kell,
De tudom, jönnek úgyis, betömik a számat...
Könnyeimet nyelve kérdem: Hát csak ennyi?
Megfojt egy keserû, sose-múló bánat.
Nem akarok én is olyan lenni, mint õk;
Nap mint nap vonszolni fáradt-lomha testet;
Veszekedni hitvány, ócska-mocskos semmin,
Kincsként takargatni mindent, ami feslett.
A fejemen gubbasztó csúf varangy-szörny súgja:
"Ki kell ábrándulni egyszer a mesékbõl,
És marad a kevés, a megszokott, a tompa"
Vihog, s én szédülök; a négy fal mind felém dõl...
Fényt akarok! És színt! Látni ezüst-szemmel
Az égen hintázó színes füst-virágot;
Mindig is furcsa lények vettek körbe
Ott, ahol más csak utca-mocskot látott.
Rohanok - s hinnem kell: az én választásom!
Minden egyes percet elrabolnak tõlem...
Zihálva, betegen, a hajamba tépve -
De nem hagyom soha, hogy betörjék a lelkem!
/Pecze Margit 2008-2009/