Sebek (próza)
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Január 20 2009 19:31:41
Gy
"Sosem lesz újra tavasz?
... - mindig nem eshet az esõ!"
Teljes hír
"Sosem lesz újra tavasz?
... - mindig nem eshet az esõ!"
Csak tolonganak a gondolataim, tapossák egymást, nem tudva, melyik felem is kerekedik felül! Naponta szakadnak fel sebek és a magány árnyéka kerget, valami ismeretlen ösvény felé, mely talányaival fenyeget. Sok titok, sok kérdés és kétely, mi gyötör, nap, mint nap! Már teherként telepedik rám a múlt!
... - Miértek és hogyanok?
- Talán most döbbentem rá mi is az a szerelem!
Csak lelki érzés, egy olyan magasabb szintû érzés, amit sokan összekevernek a testi gyönyörrel! Az eufórikus érzés, mely elvisz a végletekig és felszabadítja az ember gondolatait!
Csak idézem magam:
- "és úgy érzem rohan az idõ, minden perce és minden pillanata magával ragadja mindazokat a kis csodákat, melyektõl boldog az ember"
- Igen, majdnem három év után boldognak éreztem magam! ...egyszer, kétszer, háromszor és sokadszor...
- Teveled, a gondolataiddal és a varázsoddal!
Most úgy érzem összetörik minden, apró szilánkjaira hullik a lelkem varázsgömbje és csak könnyeimmel küszködve nézem
tehetetlenül, hogyan tûnnek el a semmibe,
- vagy csak túlon-túl érzékeny vagyok?
- Már megint nem tudok semmit, zavartságomat érzem, hallom hogy a "Halhatatlanság" sötét szelleme újra itt toporog az ajtóban, csak valami, vagy valaki feltartja õt, hogy kopogtasson!
(Vagy talán épp Te beszélgetsz vele?)
- Most úgy sem nyitnék ajtót neki, - így még Õ se lásson!
De ha kellek neki, hát adom a kezemet, hadd teljenek újra a századok!
Ha már ez a sorsom.
20080926
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!