Ablakok üvegtelen,
vörös maszat két kezemen,
a vérem , bugyog,
körülöttem romok.
Megszûnt a világ
semmi, nincs tovább...
Én voltam, én,
ki megöltem magam,
levedlett bõrömbe
varrták be szavam.
Véres falak, szétmálló virág,
vége,semmi, nincs tovább..
Nincs félelem, nincs álmodás,
Nincs család, nincs lázadás,
síri csönd maradt,
már könny se pereg,
felissza a homok
az utolsó vércseppemet.