Az ember
Írta: nemeti6 Dátum: Január 21 2009 07:42:00
H
Elfáradt és szomjas volt.
Ült a földön és nem gondolt
semmire.
Teljes hír
Németi Csaba: Az ember
Elfáradt és szomjas volt.
Ült a földön és nem gondolt
semmire.
Kiszáradt ajka némán mozdult
beszédre.
Elsírta a rózsának,sok virágot
látott meghalni.
S a kopasz fák nem tudnak
zokogni.
Tetteik zöldje szárazra barnult,
a körülöttük zajló történések
a múltba vesztek.
S vélte hallani a rózsák hangját.
Könyörögtek a szélnek fújja el a felhõket
és a kormot.
Õk ragyogni akarnak és illatozni.
S nem kell nekik tüske.
Õ kémlelte a távoli hegyek hósapkáját,
s a víz útjára indult.
A csillogó olvadás fényt csalt a szemébe.
Ránézett a rózsákra,nem volt már fáradt
sem szomjas.
Elindult az úton,s tudta mire
felér a hegyre a szõlõk is élnek.
S a völgyeken zöldül majd a fû.
Mosolygott.