Fehéren andalít, így kora reggel,
lépek rá, egyszer, kétszer, százszor,
ropog-recseg az égbõl pereg,
csillagalakú
hó pelyhek.
Tiszta világ úgy világít,
Elfedezed égi áldás a hibáit.
Megfagyott a föld, a szív és a
lélek.
Mozdulatlan téli ébredés,
tükrözi fényed.
Jégvirág az ablakomra,
meleg kabát a lényemre,
gyógyírt iszom
a mérgekre.
Forró
mézes
égi
teát.