Elveszítettelek Drága Szerelmem,
nem is tudod mit jelentettél nekem ebben az életben.
Bár soha nem mondtad, hogy szerettél,
mikor öleltél úgy érezetem elmúlik a hideg tél.
Együtt szenvedtem, örültem veled,
szerettem fogni a kezed, elemezni festményeidet.
Késõ jöttem rá nem tudok segíteni neked,
nem csak a családom, az élet is ellenez.
Ha lenne amid nincs, akkor sem lennénk boldogok,
közös kisbabánk is megsínylené a tiltott kapcsolatot.
Egy év csak a miénk volt, nem tudom fölérni ésszel ezt a kort.
Ez a sors talán, mit nekünk Isten adott.
Érzékeny vagy, hóbortos, sebzett festõ, akit féltek a rideg élettõl.
Annyira más lesz az élet nélküled, most nem találom a helyemet...
Köszönök MINDENT neked,
szeretettel töltötted meg szívemet.
2006. december 17.