Este álma 3.
Írta: No14 Dátum: Január 25 2009 20:42:51
H
Négy teljes év lovaglás,
Négy esztendeje nincs már más.
De az új haza buja, fás.
Égig száll Árpádra az áldás.
Teljes hír
Négy teljes év lovaglás,
Négy esztendeje nincs már más.
De az új haza buja, fás.
Égig száll Árpádra az áldás.
Keskeny ösvény, nagy erdőben,
Lovas vágtat a Pilisben
Lova fújtat, úszik vízben,
Nem zavarja örömében.
Hazatérhet négy év után!
Sokat gondolt erre útján.
Kicsiny parasztlegény volt tán?
Most már ő ül Árpád jobbján.
Mindez nem is érdekelné,
Ha a lányt már elvehetné.
Haltak sokan jövetelné'...
Ő él - bár biztosra vehetné!
Vágtázva gondolja Csaba
Ezt, s mint a sok vívott csata,
Dúl lelkében a vihara,
Féltés, aggódás a dala.
Efféle sok gondolattal
Néz szembe a Duna-parttal.
Szíve dobban, lovat sarkall...
E csatát nem nyeri karddal.
Füst száll Keszi jurtáiból,
Arrafelé sámán dobol.
Feldíszített jurtából szól
Ékes az a sok virágtól.
Népek szerint hamis látszat;
Menyecskéből süt utálat.
Ott jön! sírva vette a fátylat.
Csaba rögtön arra vágtat.
Fátyol lebben, arcát tárja,
Este az! Fehér madonnája...
Csaba szívét jégcsap járja,
Fájdalmának nincsen párja.
Könnyes szeme Csabán pihen.
Ólomsúly ül a két szíven
Fiú szeme: mért, mit tettem?
Lányé felel: Nem voltál mellettem!