Gyönyörű percek voltak, mit együtt éltünk át,
Próbállak szeretni, de te a múltat nem tudtad feledni,
A szép boldog érzésekből fájdalom tör elő bennem,
Most felednem kell a boldog perceket, mit veled töltöttem el,
Szerettelek volna meghódítani, de te a múlt bűvöletében élsz,
A múlt szerelmének rabja vagy,
Kitörő szerelmünkben egyedül maradtam,
A fájdalmat, szerelmet, ki kell sírni, mely hirtelen támadott,
Csak halvány viszonzásra talált.
A szívnek parancsolni nem lehet kit szeressen,
A szívnek parancsolni kellene, hogy a múltat felejtse
Így boldog jövő majd nem vár rád, csak múlik az idő,
Míg magadra találsz.
Törj ki a múlt fogságából míg lehet, míg megtalál a szerelem
Az idő nem véges végtelen
Próbál meg érezni újra szívedet, hogy a múlt gyászát eltemesd szívedbe,
S fogadd el kínálkozó szerelmemet, s adj helyet életedben,
melyet kínálok neked
S fogadd el a szárnyaló boldogság leheletét
S fogadd el szívem örök szeretetét.