Ajándékot kapsz
Írta: csak-fater Dátum: Május 24 2007 06:44:46
**********
"Nem tudom hogy, s miért, de nekem ? a legszebb"
**********
Teljes hír
Nem tudom hogy, s miért, de nekem ? a legszebb,
Nemcsak szemnek vonzó, szívemnek is kedvesebb.
Evidens is volt, az aprócska odavetett meleg pillantás,
S tudtam bel?le mindent, bár kimutatnia nem volt szokás.
Láttam nap-nap után, egyikkel, hol másikkal szépen sorban,
Eltöltött perceket, órákat, az édes boldogság mámorban.
Megjárta bíz a csúcsokat, gödröket, buktatókkal egybe,
Kezdetekt?l hányatott sorsának, ez volt talán a terve.
Járta, illatos rózsákkal, boldogsággal övezett, hol kénköves, éget?szenvedés útját töretlen,
Cseng?hangon nevetett, máskor gyöngyként gördült könnye lefelé görbül? szájszélen.
A kívántat olykor megkapta, máskor a vágy, a semmibe veszett el,
Ám, az élet édeskeser? ízét, t?r?n, együttesen fogadta el.
Tarka, gyöngyálmaiból,a szeretet aranyfonalából, ékes, színes keszken?ket készített,
S azt, odadobta hiszékeny, bársonylelke könnyen, ki hozzá kedves szót vetett.
De az id?nek szekere, nála is csak elhaladt, feln?tté lett szép halkan,
Keresgélt, kutatott, nem lelte helyét, a romlott, hazug feln?ttvilágban.
Ádáz harcot vívott, korlátokat, gátakat látott s a magasan ül? elérhetetlent,
Minden szépet s jót akart, ám amit kapott, az másnak véget jelent.
Mégis, ahogy fátyolos szememmel nézem, szépnek és fehérnek látom!
Szelíd, bájos arcod, ahogy fordítod a h?vös, gyenge szélnek,
Értéked fénye megcsillan, mint ragyogó csillaga a s?r? éjnek.
Szelíd, simogató mosolyod beragyogja a távoli messzeséget,
Gyengéd pillantásod, tétovának ad bíztatást, melegséget.
Épp csak TE magad vagy ki mutatós lábaidon állsz bizonytalan,
Ám dönteni fogsz újra és újra, csak jóravaló lelked nyugtalan.
Hidd, megkapod az álmot, a reméltet, akkor, mikor nem is várnád,
Kincsek, tiszta lélek, zavaros világban egy zöld sziget lepkékkel vár rád.
Kezdetekt?l,boldogság, megértés, szeretet kötésével készül már, félretéve csak neked,
Nagyon keresned sem kell, itt van, nyisd ki a szemed, ez a tiéd, elég mindössze ha elveszed.
Keresztüllépve a s?r?, zavaros, s kegyetlen múlton, ajándékot kapsz immár,
Megérdemled, mint aszály után a föld az es?t, csak hogy boldog légy, viszonzásul ez neked jár!