Csak neked
Írta: kozmercsilla Dátum: Augusztus 08 2007 05:46:48
Z
Hogy mit érzek a szivemben,
azt el nem mondhatom
Teljes hír
Hogy mit érzek a szivemben, azt el nem mondhatom,
Mikor a szemembe nézel és két kezed foghatom.
Régebben talált rám ez a furcsa érzés,
Nem tudtam, mi ez, felmerült sok kérdés.
Hogyan szerettem beléd, még ma se értem,
A sorstól új kapcsolatot sose kértem.
Két évig együtt valakivel, ki nem érdemelte volna,
Talán még bábu lennék, s velem ismét kitolna.
Jöttek a gondok, s h?tlen már nemcsak ? volt,
Vak voltam, míg az élet egy képet elém nem tolt.
Te mosolyogtál rám, s éreztem, valami fura,
Más akartam lenni, újra a magam ura.
Inkább az utóhang, mint egy unalmas bál,
Azóta velem már senki nem kiabál.
És azon az estén jöttél felém te,
S törtél be ajtóstul az életembe.
Felforgattál mindent, véget ért 27 hónap,
Minden voltam, csak senki nem tartott jónak.
Hiába a könyörgés, ígéretek, könnyek,
Nélküle az életem ma már könnyebb.
S ezt mind neked köszönhetem, hogy jöttél akkor éjjel,
És egy egész életet dúltál akkor széjjel.
Hogy mi történt akkor, a választ nem lelem,
Hogyan lehet az élet ilyen kegyes Velem?
Hogy adott téged, s veled minden szépet,
S kialakitottam egy új világképet.
Olyat adtál nekem, mit mástól nem kapok,
Szerelem lobbant, s ég, mint t?zben a lapok.
Te kellesz nekem, más már nem is kéne,
Te lettél életem égboltjának fénye.
Remélem érzed, hogy mennyire szeretlek,
Tudom, hogy az életben boldoggá tehetlek.
S hogy e szerelemnek soha ne legyen vége,
Felirom nevünket a csillagos égre.
Azokat már onnan senki le nem veheti,
Hadd lássa mindenki, hogy Csilla Andrist mennyire szereti!
Csupán a szerelmed, mást nem is akarok,
Tiéd az életem, én csak ennyit adhatok.
S tudom, ez az érzés sose érhet majd véget,
Senki nem fog úgy szeretni, ahogyan én téged!!!