Még szürke reggelüket álmodják a házak,
útmenti pocsolyák tükröt nem formáznak.
Lombok árnyai az éjszakát ásítják,
reménykedve várják a fények játékát.
Bolondos jókedvet magamra öltöttem,
hajnali fényeket Neked felkeltettem,
bár morcos, konok felhők állták útjukat,
szívedbe beloptam viruló hangjukat.